Sajnos az ellenzékiségből kényszerűen adódik, hogy a Szekszárdi Hétköznap hangvétele legtöbbször negatív. A "testvérlap", a Szekszárdi Vasárnap viszont a kommunista diktatúrát idéző propagandalappá fokozódott le az utóbbi években, különösen az utóbbi hónapokban. A vezető politikusok mindig hajlamosak önajnározásra, ez ha nem is jó, de érthető dolog. Az azonban mélyen elítélendő, hogy a város polgárainak pénzéből fenntartott lap a legkisebb mértékben sem ad teret a kritikus véleményeknek.
A legutóbbi lapszámban most épp Ács Rezső gazdasági alpolgármester jelentette büszkén, hogy minden a legnagyobb rendben folyik a városban. Pedig valójában gondok is akadnak bőven. A friss hatszázmilliós hitelből a közelgő választásokra drágán felújított néhány útszakasz és járda aszfaltja nem takarja el az igazi bajokat. A legnagyobb gond a munkahelyek hiánya. Az összes többi csak részkérdés.
A választások előtt két dolgot mindenki ígért: több munkahelyet és magasabb béreket. A munkahelyek hiánya Szekszárdon különösen aggasztó. Nem csak a munka nélkül maradtak számára rossz a helyzet, hanem a még munkával rendelkezők számára is. Ugyanis a munkát máshol keresők, elvándorlók nem az itteni üzletekbe mennek majd vásárolni, az iskolákban kevesebb gyerek lesz, a hivatalokban pedig kevesebb ügyfél: ez megint tovább csökkenti a szükséges dolgozók számát. A kérdés még szomorúbb amiatt, hogy ami van, az is leginkább állami munkahely (önkormányzat, iskolák, kórház, hivatalok), amely nem a magas bérekről híres. Arról viszont már nem esett szó a kampányban, hogy hogyan lehet javítani a helyzeten.. A választások idején a politikusok szeretik azt a képzetet kelteni, hogy ez csak akarat kérdése. Nyolc éve a polgármesterjelölt kétezer új munkahelyet ígért Szekszárdon, 4 éve a miniszterelnök-jelölt pedig egymilliót az országban.
Az ellenzéki politikus nagyon fontos feladata, hogy rávilágítson hibákra, leleplezzen visszaéléseket. De ugyanilyen fontos, hogy azt is elmondja, mit tehet, mit kell tennie egy munkáját komolyan vevő politikusnak ahhoz, hogy ne csak a közmunkahelyek száma növekedjen, hanem a valódi munkahelyek száma és a munkabérek összege is. Az országos politikának három fő teendője van: csökkenteni kell a munkabérekre rakódó járulékokat és adókat, kiszámítható politikával kell tervezhetővé tenni a vállalkozásokat és minden lehetséges eszközzel az oktatásba fektetni, hogy évek múlva egyre keresettebb tudással bocsássák ki az iskolák a fiatalokat. Egyszerű és világos három pont ez, mégis olyan fájdalmasan nem csinálja senki sem...
De mit tehetnek a helyi önkormányzatok politikusai? Az országos politikánál kevesebbet, de mégis sokat.
1) Megteremthetik a vállalkozásoknak szükséges feltételeket. Ezen a téren Szekszárdon az utóbbi 25 évben egyetlen valódi lépés történt csak, 2006-ban európai uniós pénzekből 40 hektáros ipari parkot alakítottunk ki. Ez pozitívum, az azonban már nem az, hogy ennek a kicsi területnek csak mintegy felét tudtuk 8 év alatt kihasználni, fele még mindig üres. Nehéz megítélni, hogy ennek milyen mértékben oka a válság vagy mennyivel lehetett volna sikeresebben tárgyalni, pl. sok dolgozót alkalmazó üzem esetén a területeket megfelelő garanciákkal, kedvezménnyel eladni. Mégis a nyolc év egyik legnagyobb mulasztásának tartom, hogy ennek a beruházásnak a folytatása teljesen elmaradt. Az iparvágány bevezetésére is kaphattunk volna uniós forrást, valamiért azonban nem éltünk vele. Remélhetőleg nem azért, mert valakinek a közúti szállítás a jó üzlet. Az, hogy még vannak üres területek, nem jelenti azt, hogy nem lenne célszerű az ipari parkot bővíteni. Az igazán komoly üzemeknek ugyanis ezek a méretek nem elegendőek. Volt pl. olyan nagyon komoly új beruházás, ami azért keresett magának Szekszárd helyett másik helyszínt, mert nem tudtunk megfelelő méretű területet felajánlani.. Iparvágány és ipari park bővítés helyett azonban szökőkutakat és egy túlméretezett piacteret építettünk a rendelkezésre álló európai pénzekből
2) A "vállalkozások segítését" alapvetően rosszul értelmezi a gazdasági városvezetés. Egyetlen módon "segítettük" a vállalkozásokat: 2009-ben 200 millió forint óvadékot adtunk Süveges Árpád, a polgármester úr üzlettársának cégének. ( A hitelt nem fizette vissza, a pénz azóta sem került meg) Ha ehelyett meghirdetjük, hogy megfelelő feltételek mellett minden új munkahelyet támogatunk mondjuk egymillió forinttal, akkor rögtön nagyobb eséllyel kerülhettünk volna kicsit közelebb a polgármester úr 2006-os kampányában ígért 2000 új munkahelyéhez.
Felelős politikus azonban leginkább úgy segíti a vállalkozásokat, hogy csökkenti azok adóterhét vagy legalábbis igyekszik nem növelni azokat. Ezzel szemben ingatlan-és telekadó formájában 2013-ban mintegy 300 millió forintot vett el a város a vállalkozásoktól.
3) A helyi politikában is meg kell említeni az oktatás szerepét, bár mostanában már mentegetődzve: a korábban önkormányzati iskolákat ugyanis államosították. Így a helyi politikus már csak a szavát emelheti fel az oktatás színvonaláért, a tanárok megbecsüléséért és - a munkahelyek szempontjából különösen fontos módon- azért, hogy a szakiskolákban olyan szakmákat és olyan színvonalon tanítsunk, hogy az ott végző fiatalok versenyképes, hasznos és szükséges tudást kapjanak. Ismét fontos hangsúlyozni: az oktatás javítása a legfontosabb feltétele a több munkahelynek és a magasabb béreknek, de ha most varázsütésre megváltoztatnánk mindent jó irányba, akkor is hosszú évek telnének el, amíg a munka gyümölcse beérik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.